2011. július 30., szombat

Bockereki-szitakötő

Indulás előtt maradt egy kis szusszanásnyi időm. Ki kell használnom, mert már nagyon régen raktam fel képet :/
Ezt a szitakötőt tavaly a Bockereki-erdőben fotóztam. Most is arra a környékre megyünk biciklitúrázni. Már nagyon várom az új képeket! Sajnos mostanában kevesebbet használtam a kis fényképezőgépem, ideje bepótolni az elvesztegetett kockákat^^ Ha hazajöttem, majd egyből rakom is fel ide az eredményt :) (Bár titkon bízom benne, hogy ott is lesz netem... csak erre nem túl sok az esély. Na meg pont nem azért megyek oda, hogy "kockuljak," de a képek miatt muszáj! :D  )

Származási hely: blog

2011. július 20., szerda

Lassíts, leelőzted magad

"Hogy miért vagyok néha boldogtalan? Mi a hibám? Az eredendő hibám? Hogy túlságosan szeretem az életet. (...) Kiélvezni minden pillanatot, felsikoltani az örömtől, ha a meleg tengervízben egy tarajos hullám végigborzol. Vagy egy elvadult kert, vagy a magasra nőtt fű láttán, mintha csoda volna. Áhítatos mozdulatlanságba merülni, lélegzet-visszafojtva, mikor a madarak énekelni kezdenek. Hallgatni a csicsergésüket, áhítatosan, mint akár Mozartot. (...) Szeretni, szeretni, bolondulásig szeretni a hajnalhasadást; lágy szavakat suttogni az alkonynak, gondolatban megsimogatni gigászi kezekkel a tenger fémes felszínét vihar előtt. És inni az esőt... Meztelenül, kitárt karral, lehunyt szemmel és nyitott ajakkal átadni magadat a trópusi szigetek meleg esőjének. "
/Christine Arnothy/

Származási hely: blog

Szerintem a boldogsághoz idő kell. Ahhoz, hogy észrevegyük azt, amiről az idézet és a kép szól, lassítanunk kell. Hagyni, hogy gondolataink és figyelmünk elkalandozhassanak olyan tájakra, amelyekre a hétköznapok rohanásában úgy gondoljuk, hogy nem engedhetjük meg magunknak. Olykor megállni, és megnézni a világot egy másik szemszögből. Vagy csak észrevenni az eső után előbújó csigát a cseppektől levert virágok között. Hagyni, hogy gondolatokat és érzéseket keltsen bennünk a pillanat hangulata. Talán ezért is ez az egyik kedvenc képem, mert ahányszor ránézek, számtalan gondolat indul útnak a fejemben, mégsem tudom pontosan kifejezni, milyen érzéseket váltott ki belőlem. Illetve megfogalmazni meg tudnám, de olyankor meg azzal szembesülök, hogy az érzés és a gondolat éles ellentétben áll egymással.
Mint gyakran a szív és az ész ellentéte...

Amit még meg kell hogy említsek: ha jól emlékszem, ezen a képen nem kellett semmiféle utómunkálatot végeznem :) Szerintem pont így jó  :)

2011. július 11., hétfő

Fény a sötétben

"Az alvó kis hercegben a legjobban a virágjához való hűsége hat meg: egy rózsa képe, mely akkor is úgy ragyog benne, mint egy lámpa lángja, amikor alszik... és ettől még törékenyebbnek tűnt a szememben. A lámpákra nagyon kell vigyázni: elég egy hirtelen kis szél, hogy kioltsa őket."

Antoine de Saint-Exupéry
Származási hely: blog

2011. július 10., vasárnap

Pest megér egy estet

Az ember mindig egyedül van, és soha sincs egyedül. Jönnek az emlékek. Egy hegedű búgása a félhomályból - valami kertben, egy dombtetőn Budapest fölött. A gesztenyefák mély illata. A szél. Álmok, amint a ember vállára telepednek, mint fiatal baglyok, szemük felcsillan a félhomályban. Egy alkonyat, mely végtelenül elnyúlik az éjszakában.

Erich Maria Remarque

Származási hely: blog

Származási hely: blog
 

2011. július 9., szombat

Két fél egy egész

Lelki társ az, akivel legnagyobb örömünket és legbenső félelmeinket is megoszthatjuk, akinek legsúlyosabb bűneinket és javíthatatlan hibáinkat is bevallhatjuk, aki által legnagyobb reményeinket és talán megfogalmazhatatlan álmainkat is tisztázhatjuk.

/Edward C. Sellener/

Származási hely: blog

2011. július 8., péntek

A mi kertünkben ilyen Retek nőtt^^

Hideg szívvel, közönnyel nézek mindent,
Ami még nemrég lelkemig hatott;
Mi lett belőlem? Emberek közt járó,
El nem siratott, bús élő halott.
                     /Ady Endre/

Származási hely: blog


Az idézet és a kép témája nagyon nem illik össze. Viszont az idézethez ez a kép illett a legjobban. A kis édes-bédes Retek kutyus, a kis sugárzó szeretetével és életörömével nehezen összeegyeztethető egy ilyen hangulatú idézettel, viszont amilyen arcot itt vág! :P "Kérlek, kérlek, játszál velem!!!! Naa, ne fotózz, játszunk! Különben eljátszom, hogy én vagyok a világ legszomorúbb kutyája!" Imááádom!!!! ^^ 

2011. július 7., csütörtök

Csönded vagyok

Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
dícsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.

E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok.
Ha rám így kedved van maradhatok,
ülhetsz csak tűrve, hogy dal nem dicsér,
se jel, se láng csak csönd, mely égig ér.

S folytatom mid vagyok, mid nem neked,
ha vártál lángot, az nem lehetek,
fölébem hajolj, lásd hamu vagyok,
belőlem csak jövőd jósolhatod.

Most elmondtam mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
dícsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.

                            /Bereményi Géza/

Származási hely: blog