Dolgozni és szeretni

"Nyilvánvaló volt, hogy szenvedélyesen szeretett volna tenni valamit: tenni, létezni, érezni akart, de nem tudott; értelmet és célt akart – Freud szavaival élve „dolgozni és szeretni”."

/Oliver Sacks: Az elveszett tengerész/  

Származási hely: blog

Ez is egy régi kép

"Az aki táncol az nem te vagy, te maga a tánc vagy,
 Nem te járod, téged járnak"

Származási hely: DIVAT

A rossz utakról hozzuk neked a jóhíreket,
Mert a jóhíreket hozni csak a rossz utakról lehet;
Akik az értelmét keresik mind élni felejtenek.
Ez titok volt eddig de most jobb ha megtudod:

Csak úgy nem jutsz pokolra ha magadtól odamész,
Két szék közt a padlóra is csak akkor nem kerülsz,
Ha belátod hogy muszáj vagy és arra a kis dombra
Amit emlegetni szoktunk most magadtól lecsücsülsz.

És azt mondod, gonosz vagy, tudod hogy nem vagy az.
Ezt mondják mások is, te meg ha bebizonyítod nekik azt,
Hogy neked van igazad mégis, akkor lettél gonosz.

Te is - mint mindenki -, élni szeretsz leginkább,
És leginkább félni, leginkább félni szeretve fogsz!
Most ne tegyél úgy, mintha nem te lennél,
Aki nem te vagy, mert:

Az, aki zsákba van
Nem te vagy, te, igen a zsák vagy
Nem is látszol, mégis látnak,
Ahogy átkozod őket attól vagy álmos
Feketepéter, ide a zsákot!

Te nem bírod el, mi meg bírjuk ébren,
Maradunk! Fenn!

Az igazságot, bárhol legyél, a sarokban keresd!
Ő már onnan figyel téged és ha eljön a te időd,
Feláll, kezet nyújt, köszön majd, és rájössz akkor arra,
Hogy bármire rájönni valójában semmi.

És fogást sem talál majd rajtad,
Úgy fordítasz hátat akkor mind az olyannak,
Akinek a másén kívül nem kell senki,
Kerüld, és titokban bámészkodónak nevezd.

Te is, mint mindenki, azzá akarsz válni, akivé nem lehetsz.
Az erő ide nem elég.
Ide az erőnek az erejét kell, hogy most hogy megkeresd!

Keress magad mellé jeleket, ne félj betalál majd mindegyik.
Amelyik meg nem, attól meg a szabály erősödik.
A szabály, hogy az ember magáról beszél,
Magával, ha beszél
Bárki nevét mondja bárki szemébe.

/Hiperkarma - Fekete Péter (részlet) /

Anno domini

Ma kimásoltam a nyáron felgyűlt képeimet a külső meghajtóra. Ilyenkor általában igyekszem minél több helyet felszabadítani a gépen, ám a végeredmény mindig az, hogy amit sikerül felszabadítanom, annak a helyébe visszamásolok régi képeket, és napokig azokat nézegetem.
Ma a régebben (3-4 éve) szerkesztgetett kis képecskéimet néztem. Ledöbbentem, hogy mennyire más volt a stílusom, és mennyire más téma felé haladtam. Akkoriban igyekeztem minél valótlanabb és elvontabb, és mellesleg minél streetesebb stílust létrehozni. Ez most elég viccesen hangzott, de nem tudom másképpen megfogalmazni. A fő stílus ami akkor megfogott az extrém sportok és az utcai művészetek voltak. No meg az exit újságok és a flyer-ek hangulata. :) A fő téma pedig a self-portrait. Ezek vagy a korom miatt, vagy az akkori divat miatt lehettek. Minden esetre ha össze akarnám hasonlítani a mai képeimmel... háát ég és föld... és ezt most nem pozitívumnak, és nem is negatívumnak látom. Érdekes, hogy fejlődött a technikám, de szigorúan csak egy irányba. Olyan dolgokat tudok most megoldani, amiket akkor nem. Viszont jelenleg olyan dolgokat meg nem tudok megoldani, amiket akkoriban igen. Technikailag amit most tudok, az jóval több, de látásmódban más. Nem mondanám kevesebbnek sem, csak furcsa, hogy másképp látom a dolgokat. Jelenleg sokkal naturalisztikusabbak a képeim. Kevésbé vagyok merész. Egy ici-pici árnyékon, vagy túl kontrasztosításon is aggódom, akkoriban meg neon zöldet meg neon lilát használtam és annyi. Persze nem összehasonlítható a két stílus, csak furcsa. Érezni rajta az idő múlását, és önmagam változását. Időben mintha tegnap lett volna, de ez a nagy változás mégiscsak nagyobb távlatokról árulkodik.

Származási hely: blog

A legjobban az döbbentett meg, hogy technikailag fejlődtem, de látásmódban mintha kikopott volna a fantáziám, és sokkal jobban ragaszkodnék a valósághoz. Olyan földhöz ragadt érzésem van. Nem a téma miatt, amiket mostanában fotózok, és retusálok, hanem amiatt, hogy olyan képeket eszembe nem jut most csinálni. Pedig van köztük egy-két olyan, mintha most szedtem volna ki az exit újságból. Sajnos viszont a témája miatt nem szeretném feltenni ide egyiket sem.

A. B. F. R. A.

"Ifju virág volt, mit se tudott a lét viharáról,

S máris törve pihen, s törve sir érte szivünk."

            Tóth Árpád

Származási hely: blog

A kép és az idézet kapcsolatához tudni kell, hogy a szatmárcsekei kopjafás temetőben örökítettem meg ezeket a rózsabimbókat.

A Boldog Feltámadás Reménye Alatt

Sárámnak szeretettel:

"Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám."
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Származási hely: blog

Majd egyszer feltöltöm az én rózsámat is...

Csak te vagy, s a villamos

"Gondold csak el, milyen is lenne egy emberélet és a világ a baleset esélye nélkül? Milyen pökhendin magabiztos lenne, milyen szemérmetlenül gőgös és fennhéjázó! Nem, a baleset lehetősége ott lappang minden pillanatodban, a tárgyak, a helyzetek, az emberek, a vegyi anyagok, a statikus és fizikai képletek: mindez ellened is van. Tehát vigyázz. Ne aggályosan vigyázz, hanem emberi rangodhoz illően, komolyan és tárgyilagosan, nagyon figyelmesen. S mindig tudjad, hogy nem a világ ármánya tört önkényesen ellened, mikor a baleset bekövetkezik, hanem te voltál gyönge, lusta és kicsinyes. Nincs "villamosbaleset". Csak te vagy, s a villamos és a világrend."

Márai Sándor

Származási hely: blog