Hmm... igazán fantáziadús cím... na mind1
Azon gondolkodtam mit is írhatnék a mai képhez... leginkább semmit :P
A fotó egy bakonybéli kirándulás során készült.
Aprócska fotóalanyom egy pókhoz képest egyáltalán nem volt aprócska. Sőt. Főleg a sárga potroh volt hihetetlenül nagy. Ha jól emlékszem 2 cm-nél azért nem volt nagyobb az egész, de ha valaki látta velem együtt, és tévednék, akkor javítson ki ;)
Kissé elvonatkoztatva pedig az jutott eszembe a pókokról, hogy mikor szorgosan szövik a hálójukat, és valaki lesöpri őket, akkor fáradtságot nem sajnálva, fogják magukat, és újrakezdik. Az embereknek sem kéne rögtön az első próbálkozás/kudarc után feladniuk, hanem talpra ugrani, és holmi pörölés helyett újból nekifogni. Nekem is ezt kéne tennem, ha nem sikerül a holnapi anatómia ZH. Újból nekifeküdni, és megtanulni. Csak kár, hogy a pókokba ez az egész folyamat genetikailag be van programozva... így már nem olyan fair. Ha a csontok képlete és az izmok eredése az én agyamba is születésemtől be lenne kódolva, akkor nem aggódnék :) Igaz a testembe bele van kódolva ;P
Nah nem szaporítom a szót, rakom ki a képet :)
 |
| Származási hely: blog |
Azért kíváncsi lennék, hogy milyen pókocska is ez! Ha valaki tudja, írja meg :)
