Pille

A mai nap erejéig visszatérek a versekhez. Ezt tegnap lefekvés előtt olvastam, és azonnal a szívemhez nőtt. Ráadásul képem is van hozzá, amit már olyan régóta szeretnék felrakni!

Származási hely: blog

Kosztolányi Dezső: Pille

Te mindig hátratekintesz, vagy mindig előre
szomorú szemeiddel. Figyeld inkább e pillét,
mely most erre röpül, egymásra ájult,
őrjöngő fejeink közt, teleszívja magát
a méz örömével, szárnyait veregetve
ragyog a napban s úgy táncol hátra-előre
mint emlék, útravaló, el-nem-múló ajándék,
a multra, jövőre, hogy szinte mozdulatlan
és túl a bolond időn áll, mint az örökkévalóság.

S.O.S

Kezdtem személytelennek érezni a kis idézetes mániámat. Pedig a legtöbb idézet még személyesebbnek is mondható mint a saját szavas kommentárjaim. Ráadásul még a kikeresésüket is élveztem. Így visszaolvasva viszont tök uncsi, hogy mindig egy idézet, egy kép, aztán hello az nc gondolata hol marad a képről?! Pedig annyi hülyeséget tudnék hozzájuk fűzni, ami ráadásul senkit nem érdekel, és még fölösleges is :D

De ez vagyok én...

Mai képről csak két dolog:

Azért ezt választottam, mert ahányszor megkérdezik tőlem a bűvös kérdést: „Hogy vagy?” Én azt felelem: „Jól” de hallani, hogy úgy érzem legszívesebben mentőhelikoptert hívnék. Na joo ez kissé erőltetett. Ez van. Vizsgaidősuck... etc.

Hogy kicsit megmaradjak az idézeteknél, érdemes elolvasni Karinthy Frigyestől a „Hogy van?” című írását: ide kattintva elolvashatod

Ami a kép különlegessége, hogy két képből lett összeillesztve a nagyobb méret és minőség reményében. Persze ez itt nem látható, azért írtam le :)))

Származási hely: blog