"Édes Nagymamám! Iszonyú jó voltál hozzám mindig (...). Sose
háláltam meg semmivel. Az volt a hálám, hogy egyre jobban rád csimpaszkodtam,
elárasztottalak önmagammal, elálltam minden utadat. Ahova csak fordultál, engem
találtál meg, én meg úgy képzeltem magamban, ez a szeretet. Csupa ragaszkodásból
nem hagytalak élni (...). Menj, szabad vagy! Soha többet nem fogom azt
gondolni, hogy szeretek valakit, ha rabbá teszem önmagammal, ha lehúzom, mint
valami kolonc."
/Szabó Magda/
 |
| Származási hely: CANON_blog |
"Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul"
/Bródy János/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése