- Hogy érzem magam? - kérdezett vissza, és megvakarta a fejét. - Nem mondhatom, hogy beteg vagyok, de azt sem, hogy jól érzem magam. Igazából semmit sem érzek.
- Boldogtalan? - folytattam.
- Nem mondhatnám...
Elhallgattam, mert attól féltem, talán túl messzire megyek, és önkéntelenül a felszínre hozok valami rejtett, ki nem mondott, elviselhetetlen kétségbeesést.
- Tehát nem élvezi az életet - mondtam kissé tétován. - Akkor mit érez, milyen az élete?
- Semmit sem érzek.
- De azt csak érzi, hogy él?
- Hogy élek? Nem, nem igazán. Már régóta nem érzem, hogy élek."
/Oliver Sacks - Az elveszett tengerész/
 |
| Származási hely: blog |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése